Ha Foucault műve napjainkban nem múló aktualitásra tehet szert, akkor ez elsősorban azért van, mert gondolkodása minden ízében eleven formációként lép elénk. Módszertanát lehet bírálni, mint ezt Habermas teszi, állításaival vitába lehet szállni, mint ezt számos társadalomtudományos munka esetében láthatjuk, de - Jean Baudrillard javaslatával ellentétben - nem lehet megfeledkezni róla. Foucault gondolkodása ugyanis nincs kimerítve.
Ez azonban nem csupán azt jelenti, hogy művei eddig nem ismert tanulságokkal lephetnek meg bennünket. Foucault aktualitását minden jel szerint az adja, hogy saját jelenünk tartogat alapvető meglepetéseket számunkra.