Alice, aki regényíró, összeismerkedik Felixszel, aki egy raktárban dolgozik, és megkérdi, lenne-e kedve elkísérni őt Rómába. Alice legjobb barátnője Dublinban él, és éppen egy szakításon van túl. Újra flörtölni kezd Simonnal, akit már gyerekkora óta ismer.

Alice, Felix, Eileen és Simon még fiatalok - de ha nem vigyáznak, elrohan felettük az élet. Vágynak egymásra, félrevezetik egymást, összejönnek, szétmennek. Aggodalmakat olt beléjük a szex, a barátság, a mindannyiunkat körülvevő világ. Valóban ez az utolsó kivilágított helyiség, amiben ők állnak, hogy tanúi legyenek valaminek, mielőtt minden elsötétül? Van rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?

Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világgal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik.

Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától.

Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammereknek. Emily Ratajkowskitól egészen Sarah Jessica Parkerig hírességek méltatták a könyveit, Sally Rooney-t olvasni pedig pillanatok alatt sikk lett és divatos – ebben nagy szerepe van annak is, hogy a fiatal szerző saját tapasztalatait írta meg könyveiben, amely által megdöbbentően erősen tudott rezonálni a korosztályából kikerülő olvasóival.

Sally Rooney-t olvasva a saját gondolataik, kétségeik, kérdéseik köszönnek vissza a lapokról, hétköznapi és ismerős módon, és talán ebben áll a varázsa is: a tudat, hogy nincsenek egyedül, hogy mások is ugyanúgy küzdenek és vergődnek az elcseszett szerelmek, a ki nem mondás, vagy éppen a rosszkor való kimondásból fakadó konfliktusok és a felnőtté válás olykor fullasztó mocsarában. Rooney mégsem nem akar korosztályának képviselője lenni; véleménye szerint privilegizált helyzetéből adódóan nem léphet fel egy egész generáció hangjaként és nem szereti, amikor ezt a címkét ragasztják rá. Amikor Sally Rooney az egyik független brooklyni könyvesbolt, a Books Are Magic vendége volt, annyian voltak kíváncsiak a fiatal szerzőre, hogy a rendezvényt végül egy közeli templomban kellett megtartani, mert a könyvesboltba nem fért be annyi ember. A hírnév azonban nem teszi boldoggá.

Számos interjúban beszélt arról, hogy nem ezért kezdett el írni, és tulajdonképpen annyira zavaróvá vált számára a Sally Rooney-ság. A lány, aki annak idején – szereplőihez hasonlóan – a patinás Trinity College ösztöndíjas hallgatójaként kezdett írni, manapság már szerkesztőként dolgozik különféle irodalmi lapoknál, a saját könyvein dolgozik és persze aktívan részt vesz a regényeiből készült sorozatok munkálataiban.

Nem véletlen, hogy a Hová lettél, szép világ szereplői közül az egyik az írósággal együttjáró népszerűségbe beleroppant alkotó, míg a másik egy irodalmi lapnál szerkesztő. Új regényének főszereplői már idősebb korban járnak, mint előző könyveinek hősei. Papíron már bőven felnőttek, de mind tudjuk, hogy ez az a generáció, amely tagjainak nagy része egy kicsit megtorpant a felnőttség küszöbén. A könyv címe – amely eleve egy megválaszolhatatlan kérdés – már előrevetíti a szereplőket érintő dilemmákat, amivel manapság mindannyian szembesülünk. A félelmet gerjesztő kérdéseket a jövőnket illetően, hogy mi lesz veszélyben lévő bolygónkkal, mi lesz a rogyadozó lábakon álló gazdasággal és az egyre aggasztóbb politikai helyzettel? És persze mi lesz a szerelemmel? Felnőni képtelen felnőtt karakterei ezúttal is saját személyiségük végtelen kozmoszában keringenek, és csak nehezen tudnak egymáshoz közelíteni „bolygóik”, hiába kerülnek egymáshoz olyan közel fizikailag.

Rooney a két főhős levelezésében többek között az ókori világot idéző pazarló és istentelen világ élhetetlenségét festi meg, és felveti, hogy a 21. század ugyanúgy fogja magát kiirtani, mint már több régi társadalmi rendszer. Ám a szerző úgy fejezi aggodalmát a politikai élet, illetve a közélet pusztulásáról, klímakatasztrófáról, a kortárs regények értelmetlenségéről, hogy eszmefuttatásait egyáltalán nem érezzük zavarónak. A szöveg pedig hiába szól a kilátástalanságról, izgalmasan ragyog fel mondataiban újra és újra egy kis remény: a hit abban, hogy hiába fenyegeti az emberiséget a teljes kihalás, azért a legfontosabb két dolog, amiért érdemes élni mégiscsak a szerelem és a barátság. Az óvatos optimizmus finom fénnyel vonja be az egész írást: pont, mint Olaszország fényei, melyet az egyik szereplő annyira kedvel, ahol szerinte aranyesték és kék fények vannak. Ez a szép világ utáni sóvárgás a borító sárga-kékjében is megjelenik.