Manapság már kevesen tudják, ki is volt Guthi Soma (1866–1930), holott a maga korában meglehetős népszerűségnek örvendett. Író, haladó szellemű ügyvéd, közismert bohém volt egy személyben, aki törvényszéki tudósítóként a budapesti alvilág krónikásává vált. Néhány tanulmány már rámutatott, hogy Guthit a magyar krimi atyjaként illene számon tartanunk, az viszont kevéssé ismert tény, hogy az 1908-ban megjelent Homoszexuális szerelem az egyik legkorábbi melegregénynek tekinthető.

Guthit az 1906-ban kirobbant Harden–Eulenburg-affér ösztönözte tragikus példázata megírására: miután ugyanis Maximilian Harden német publicista azzal vádolta a Német Császárság több diplomatáját, hogy egy homoszexuális érdekkör tagjai, éveken át a per tanúvallomásai tartották lázban az európai közvéleményt. Guthi műve egyszerre lélektani krimi és politikai állásfoglalás, amelyben példaértékű empátiával közelített az »ismeretlen világhoz«: olyannyira, hogy még a melegházasság létjogosultságát is felvetette. Igaz, ábrázolásmódja nincs híján némi egzotizmusnak, de a szerző jóhiszeműsége vitathatatlan, miként az az érdeme is, hogy az elsők közt nyitott teret egy népszerű műfajban az azonos neműek közti szerelem témájának.

Kötetünkhöz Borgos Anna nőtörténész, pszichológus írt utószót, amelyben megvilágítja, hogy miféle jogi és orvosi diskurzusok övezték a homoszexualitást a regény megjelenésének idején.