„Olyan az ember vallás nélkül, mint a hal esernyő nélkül. A jó hit az, amiről nem beszélünk. Ami szerint élünk. Alaposan megszenvedtem ezért az igazságért. Gyötrelmes út vezetett a teljességgel vallástalannak hitt, holott keszekuszán hívő gyerekkoromtól a kamaszkor lelkifurdalásos állapotán át az istenkeresésig. 2000 tájt lettem folyamatosan író. Valaki, aki jelen van abban, ami az élet. Nehéz volt eljutnom idáig. Ennek a történetét szeretném elmesélni még, a felső kapcsolatomhoz való viszonyom változásait, ha megengeded…”

Kornis Mihály Révai Gábor kérdései nyomán írott könyve túllép a hagyományos írói interjúk keretein. Az író legszemélyesebb emlékei a huszadik századi magyar történelem tragikus tapasztalataival együtt jelennek meg – a kötet szellemi önéletrajzként is olvasható. Ugyanaz a szenvedélyes igazságkeresés és kíméletlen őszinteség hatja át, mint Kornis Mihály szépirodalmi műveit.