Teológiai, ókor- és vallástörténeti gyűjtemények számára üdvözlendő vállalkozásba kezdett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának hebraisztika tanszéke. Sorozatban kívánják megjelentetni az apokrif, vagyis az egyház által nem kanonizált iratokat. Az értékes forráskiadványok sorát a Mózes első könyvében szereplő vízözön előtti korszak pátriárkájának, Énoknak tulajdonított három írás nyitja meg. Henok első könyve csak a klasszikus etióp írásbeliség nyelvén, geezül maradt fenn, annak köszönhetően, hogy hamar bekerült az etióp ortodox egyház szent iratai közé. A bőséges jegyzetanyag kíséretében, előszóval kommentált anyag jelentős része azonban a hellenisztikus kori (Kr. e. 3-Kr. u. 1. század) Izraelben keletkezett, amint ezt a könyv Qumránból előkerült töredékei, az újszövetségi szerzők allúziói, illetve a korai egyházatyák hivatkozásai bizonyítják. A szöveg ma ismert változatában a három legismertebb motívum az emberiség bűnbeesését csábító angyalok összeesküvéseként ábrázoló jelenetek (Virrasztók könyve 6-11. fejezetek), az Izrael ószövetségi történetét állatszimbólumok felhasználásával bemutató részletek és a Képes beszédekben található messiási címek, melyek a kora keresztény krisztológiai hagyomány megértésében kimagasló fontosságúak. A másik két irat (Henok második és harmadik könyve) teljes változata ószláv és héber, illetve töredékében kopt nyelven ismeretes. A szerző ezekben már nem csak az emberi és az angyali (transzcendens) világok közötti közvetítőként, hanem az égi hierarchia tagjaként, Isten balján ülve szerepel. Vitákat kiváltó részlete a Melkizedek származását és papi szolgálatát bemutató szövegrész. A rabbinikus korszakban (Kr. u. 3-7. század) keletkezett 3Henok egyenesen a pátriárka végső felmagasztalását tartalmazza, azonosítva őt a Metatronnak nevezett égi közbenjáróval. A szerkesztők és egyben fordítók által szakszerűen gondozott kiadvány a szakkönyvtárak állományát hivatott gyarapítani.