Ez a monográfia 1948-ban, közvetlenül Fejtő emigrációja elõtt jelent meg Magyarországon. Fejtő többi monográfiájához hasonlóan elsősorban a stílusával, olvasmányosságával tűnik ki. Lehet tudományosabb elemzést írni nála, de szórakóztatóbb meggondolkodtatóbb monográfiát aligha. A könyv közvetlenül a holocaust után íródott, ajánlása apjának és két testvérének szól, akik zsidó voltuk miatt elpusztultak. Egy fejezet pedig Komlós Aladárnak külön van ajánlva. Ez az a történelmi időpont, amely különlegesen érzékeny a zsidó problematikára. Különösen Heine alakja, jelensége jó médium erre, hiszen ő az elsők egyike, akik a zsidó felvilágosodás hatására teljes fegyverzettel lépnek be egyszerre a nemzeti és a világkultúrába. Ezt a konfliktusos problémát Fejtő nagy judiciummal járja körül. Hasonlóképpen Heine Marxhoz és a 48-as forradalmakhoz való viszonya. A regényként is olvasható monográfia egyaránt revelációs olvasmány az idős, Heine-verseken felnőtt nemzedék, valamint a fiatalok számára, akiknek ez a könyv felkelti az érdeklődését a versei iránt.