2007 decemberében, a filozófiai hermeneutika megalapítója, Hans-Georg Gadamer (1900–2002) halálának ötödik évfordulóján konferenciát rendeztünk Miskolcon, melynek keretében a német filozófus munkásságáról emlékeztünk meg. Kötetünk – szerkesztett, egyes szerzők esetében pedig kibővített változatban – e konferencia előadásait tartalmazza. Tudatában vagyunk annak, hogy a rendezvényünket meghirdető, s a jelen kötet számára is megőrzött Hans-Georg Gadamer – egy 20. századi humanista cím már önmagában is merésznek, kihívónak tűnhet. Egyfelől jogos megütközést válthat ki, ha a humanizmust azzal a 20. századdal hozzuk összefüg¬gésbe, melynek történelmi viharai soha nem látott méreteket öltöttek, és az „emberség” minden eladdig tapasztalt határát átlépték. Másfelől filozófiai hermeneutikája kifejtése során Gadamer jórészt mesterének, Heideggernek a kérdésfelvetéseihez kapcsolódott, akinek a munkásságát viszont vonakodnánk összefüggésbe hozni a humanizmussal. Az itt közreadott tanulmányok – melyek a gadameri életmű taglalásán túl több ponton is tárgyalják Heidegger vonatkozó nézeteit – mindazonáltal ama két tézis szellemé¬ben születtek, melyet a kötet egyik írásában Fehér M. István így összegez: a hermeneutika – humanizmus; a humanizmus 20. századi formája a hermeneutika.