Bourdieu ifjúkori klasszikusa - az algériai háború idején Kabíliában végzett kutatásait összegző -, A gyakorlat elméletének vázlata és a három kabil tanulmány először 1972-ben látott napvilágot. "Filozófusnak gondoltam magam: hosszú idő után vallottam csak be, hogy etnológus lett belőlem" - emlékezett vissza később Bourdieu fiatal éveire. A filozófus alapképzettségű, gyakorlat avatta etnológus a kabil terepmunka során - érzékeny megfigyelőkészségének, kivételes társadalmi tisztánlátásának és realitásérzékének köszönhetően - kiváló társadalomtudóssá érik.

A kabil tanulmányokban nyoma sincs valamiféle romantikus orientalizmusnak. Bourdieu nem esztétizál és nem idealizálja a kabilok archaikus világát.
Felejthetetlenek leírásai a kabilok mitikus-rituális univerzumáról, a kabil házról, a házasságok körüli ravaszkodásokról, a férfias kakaskodásokról, általában a becsület felhalmozásának rejtett ökonómiájáról. Bourdieu józan éleslátással mutat rá a kabil kultúra strukturális kétértelműségeire.