1834-ben egy brit (ír) utazó Magyarországon járva teljesen más nézőpontból mutatja meg saját magunkat, szellemi és fizikai környezetünket, mint amihez - benne élve - hozzászoktunk. Inkább életképeket rajzol, számára az emberek meg a táj érdekesebbnek tűnnek, mint a civilizáció tárgyi emlékei. Egy igen művelt, vagány, „belevaló” brit utazót ismerhetünk meg a könyvből, aki bár távol áll a magyar nemesi mentalitástól, annak több képviselőjével kiválóan megtalálja a hangot, mert mindannyian ugyanazért az ideáért lelkesednek: az - akkor még el nem koptatott - „társadalmi haladás és gazdasági fejlődés” gondolatáért...