Martin Buber: Góg és Magóg című, egyetlen elbeszélése a kelet-európai zsidóság misztikus irányzata, a haszidizmus világában játszódik. A kérdésben rejlő konfliktust, vajon a Messiás eljövetelét és a világ megváltását, a felső világokat befolyásoló mágikus ráhatással lehetne-e előidézni, vagy pusztán az ember belső változása, megtérése révén, azt az elbeszélésben meghatározza a két főszereplő, a lublini rabbi Jákov Jitzhák és a pzsyshai Jákov Jitzhák kapcsolata. A napóleoni háborúk idején játszódó regényben megelevenedik az ünnepek és hétköznapok világa, a kor szellemi nagyságainak vívódásokkal és kétségekkel, megrendüléssel és rajongással teli útja, a misztikus titkok valóságként való megélése, ami egyben Martin Buber legbensőbb, szíve mélyéből fakadó rálátása a Kabbala varázsában élő közösségek, városok kristálytisztán felragyogó vidékeire. A műben Jitzhák Luria, de sokkal inkább Mose Cordovero kabbalisztikus tanain és Zohár kommentárjain alapuló haszid felfogás tárul a szemünk elé. A mű először folytatásokban jelent meg. A héber szöveget S. J. Agnon gondozta. E mostani kiadásban először olvasható a Gyász és vigasz című fejezet másképpen is, mint héber és angol nyelven (a német nyelvű kiadásba Buber nem tette bele).