Babilen Tatarszkij a szovjet rendszer utolsó éveiben eredetileg költőnek készül, de amikor egyszer csak eltűnik a világból az „örökkévalóság” fogalma (s így mindenféle költészet értelmetlenné válik), a villámgyors meggazdagodással kecsegtető orosz reklámbizniszben talál munkát. Külföldi termékekhez kell megtalálnia az orosz kulturális sajátosságokhoz legjobban illő jelképeket és szövegeket.
Miközben Tatarszkij próbálja kiismerni a bizarr posztkommunista világot, hol Che Guevara szelleme tart neki előadást a modern reklám filozófiájáról, hol az ókori Babilon mítoszai elevenednek meg kábítószeres hallucinációi során… Tatarszkij végül ahhoz a céghez kerül, amely az orosz politikai életet „gyártja” – annak vezetői ugyanis, Jelcin, Lebegy, Zjuganov és a többiek már csak számítógépes animációval alkotott virtuális lények. S ugyanakkor hasztalan minden erőfeszítés, hogy Tatarszkij – vagy bárki más – megtudja, milyen érdekek mozgatják ezt a világot, s kik döntenek arról, hogy milyen valóságot kell kreálni. Csak a szörnyű sejtelem lebeg minden fölött, hogy ez immár a világvége kezdete, mely „egyszerű tévéadás lesz”.
Az 1999-ben írt regény – a rejtélyes Pelevin egyik legrejtélyesebb és legnagyobb hatású műve – ma valószínűleg még aktuálisabb, mint volt tíz évvel ezelőtt.