A könyv, melyet kezében tart az olvasó, ötödik kiadásban jelenik meg Magyarországon.A Füstös képek címen ismertté vált, a „cigány világot” belülről bemutató regény ma már fogalommá vált a cigányságot kutató szakemberek körében.


1975-ben, a regény első kiadásának megjelenésekor sokkolta a cigány és nem cigány olvasókat egyaránt. A művet később még 19 országban adták ki. Az író a cigány próza megteremtője, és nem riadok vissza kimondani, hogy
Lakatos Menyhért regénye a magyarországi cigányság „Száz év magánya”. A nyolcszáz éve Európában élő cigányság életének ábrázolása szépirodalmi teljesítmény, írói bravúr, egy eddig ismeretlen világ belső viszonyait feltáró írásmű. Egyszerre mindegyik, de leginkább korrajz. A Füstös képek a cigányok vad és mégis emberi viszonyainak, kapcsolatainak bonyolult összessége. A „magamat jöttem megmutatni, hogy látva lássanak, hogy látva lássanak” kitárulás szándékával a világ felé.


Emlékszem, amikor összeültünk páran tenyérnyi albérleti szobájában, hogy felolvasson készülő regényéből.Megkért, írjak mottót regénye elé, én meg nem tudtam, mi az a mottó. Elvette táskámban lapuló verseimet, és kiválasztott egyet. „Ez a mottó”, mondta, és kézirata elé illesztette. Vidámak, élcelődők, hangosak, kibírhatatlanok
voltunk. Később, ahogy az írás haladt előre, egyre mélyebbre hatolva a „cigány világ” bugyraiba, egyre inkább rátapintott életünk valamely szegmensére, kezdtünk önmagunkra, családtagjainkra, rokonainkra ismerni, és egyre
csendesebbek lettünk. Elcsendesedtünk, mert ráismertünk múltunkra, a mi világunk rejtett dimenzióira.


Szinte ma is hallom Menyhért keserű iróniáját, legtöbbször öniróniáját. Megmutatta, hogy érző, gondolkodó, hús-vér emberek vagyunk, akik idetartozunk, ez a hazánk, hisz ebből a földből nőttünk ki mi is.


A barátról, az alkotótársról, a tanítómesterről, a művészről, a magyarországi cigány irodalom fundamentumáról, az első tudatossággal gondolkodó cigány emberről nehéz múlt időben beszélni. Lakatos Menyhért nekem ma is jelen van, igaz, lassan halványul a kép, de egyre közelebb kerülünk egymáshoz a transzcendens világ árokpartján, ahol együtt tépkedjük a selymes virágszirmokat, mint egykor a Virágárok utcában, ahol megszületett a Füstös képek.(Choli Daróczi József)