1804-ben a következő rejtvény jelent meg az egyik berlini lapban:

„A: Németország költője, úgy hallottam, Berlinben van tegnap este óta.
B: Megbocsásson! Németország pszichológusa érkezett meg tegnap.
C: Engedelmével, Németország tragikusa érkezett meg Lipcséből.
D: Érdekes! Valaki azt mondta nekem, tegnap Németország történésze szállt meg a Nap fogadóban.
Kire gondolt A, B, C, D?”

A válasz természetesen Friedrich Schiller (1759–1805), aki első drámája, a Haramiák 1782-es bemutatójától kezdve forradalmasította a német kulturális életet. Már a címből is sejthető, hogy Safranski ezúttal sem egyszerű életrajzot ad az olvasó kezébe, hanem kor- és eszmetörténetet is egyben, miközben hősét a német idealizmus felfedezőjének a rangjára emeli. Nagy műgonddal megrajzolt portréja Schillert a kor „totális gondolkodójának“ mutatja be, aki energiáit a szellemi élet számos területén kibontakoztatta. Az irodalomban drámaíróként, lírikusként és elbeszélőként is maradandót alkotott, a filozófiában elsősorban esztétikai írásai váltak a kánon részévé. Emellett tanult orvosként a természettudományokba is belekóstolt (a test és a lélek viszonyát elemezve), illetve Jéna körülrajongott professzoraként a történettudományba is. Megtudhatjuk, hogyan formálta magát és szerepét a természettel (szűkebb értelemben a maga testi adottságaival) egész életében harcban álló, betegségével küszködő ember, akinek szabadsága ebben az értelemben a természet leküzdésében állt. Árnyalt képet kapunk a kor szellemi mozgásairól és történelmi eseményeiről, a német idealizmust világra segítő városokról és személyekről, és természetesen Goethe és Schiller kapcsolatáról. Schiller szellemi életrajza a szerző előadásában egyszersmind a német klasszikából a romantikába való átmenet életrajza is. Safranski Schiller-könyve – a szerzőtől megszokott módon – ismét részletgazdag, megbízható és kiválóan szerkesztett alkotás.