A kötet főszereplői: Skublics Laura, Zala szülötte; József nádor egyik unokaöccse, Habsburg Ernő főherceg, aki őt máig titkok övezte körülmények között feleségül vette és négy gyermekük közül a legidősebb fiú, báró Wallburg Ernő, a pesti New York kávéház első aranykorának elhíresült fizetőpincére: az első „főúr”. Foglalkozásának így és akkor született új neve kitörölhetetlenül beépült a magyar nyelv élő szövetébe, viselőjének emléke pedig Budapest művelődéstörténetébe.

Ő volt az, aki természetes (vagy törvényes?) atyja halálának évétől, 1899-től egészen 1914-ig változatos eszközökkel próbálta elfogadtatni az Udvarral magas származását, és persze elismertetni, hogy jogosult Ernő tekintélyes vagyona örökösének tekinteni magát és családját.

A kalandos magánélet fordulataival bemutatott köztörténelem kitüntetett helyszínei között ott találjuk a Monarchia számos települését, amelyek a história színpadaként szolgálnak, a korabeli közönség fellépésével.

Közben megismerjük Magyarország, a város és a főváros társadalmának a legkülönbözőbb csoportokhoz tartozó figuráit, reprezentatív személyiségeket és egyszerűnek mondott, de sohasem egyszerű közembereket – vonásaikat, szokásaikat, útjukat, mondhatni élet közelből. Szerencsésen vagy a balvégzettől sújtva élték, sőt leszármazottaik révén élik napjainkban is a maguk családtörténetét, a mindnyájunk fölé tornyosuló nagy történelem – s egy százéves szenzáció – fényében és árnyékában.