A Szabadság vezeti a népet - ez a címe Eugene Delacroix az 1830-as párizsi forradalomnak emléket állító híres festményének, amelyen a Szabadságot megszemélyesítő nőalak francia trikolórral a kezében, a felkelők élén tör előre a barikádokon. A műalkotás jól jelképezi, milyen alapvetően és mélyen kapcsolódott össze a forradalom jelensége a szabadság eszméjével. Mégis, a forradalmak sokszor nem szabadságba, hanem újabb zsarnokságba torkolltak: jakobinus vagy éppen bolsevik terrorba. Jelen kötet két olyan filozófus forradalomról és szabadságról alkotott nézeteit veti össze, akik maguk is szerepet játszottak az 1848-as "népek tavasza" forradalmaiban, és politikai gondolkodásuk központi kérdésévé vált a forradalom fogalma. Kettejük alapállása nem is különbözhetett volna jobban egymástól: míg Tocqueville a szabadságot féltette az újra és újra fellobbanó forradalmaktól, addig Marx egy világméretű proletárforradalomtól remélte a valóban szabad társadalom létrejöttét. Ennek ellenére az egyes forradalmakról adott diagnózisaik számos hasonlóságot mutatnak.
A kötet eme ellentétek és párhuzamok bemutatásán keresztül tárja fel forradalom és szabadság ellentmondásos viszonyát, miközben kitekint a korábbi és későbbi forradalomértelmezésekre is: Hogyan értékelték a nagy francia forradalmat a korszak filozófusai? Milyen tanulságokat vont le a francia és az orosz forradalomból a totalitárius diktatúrák árnyékában Hannah Arendt és Bibó István? És mit kezdhetünk a forradalom fogalmával a XXI. században?
KISS CSABA az ELTE-n végzett esztétika és filozófia szakon, majd az egyetem Filozófiatudományi Doktori Iskolájában szerzett PhD-fokozatot. Disszertációját 2019-ben védte meg, és még ugyanebben az évben megkapta érte a Cogito-díjat.