A mű mind a mai napig az antik filozófiatörténet egyik leggyakrabban idézett forrása (miután a filozófiatörténet mai formájában sokáig ismeretlen volt). A második kötet stílusára nagyjából ugyanaz jellemzõ, mint az elsõ kötetére. Úgyszólván az egész nem egyéb, mint indirekt beszéd. Laertiosz igyekszik az életrajzi adatokat élénkíteni különbözõ groteszk és burleszk jelenetekkel a bölcsek és filozófusok életébõl, és amennyire lehetséges, nézeteiket áthagyományozni az utókornak.