A hermeneutika - a szövegek értelmezésének s általában a megértésnek, az interpretációnak a tudománya - Martin Heideggernek és tanítványának, Hans-Georg Gadamernek köszönhetően a XX. század második felére a filozófia egyik központi ágává, a jelenkor egyik mértékadó filozófiai irányzatává vált. A hermeneutikai reflexió diffúz, szerteágazó jelenlétre tett szert, mely áthatja a filozófiai és humán tudományi munkálkodás legkülönbözőbb területeit és ágait. Az ember olyan lényként jelenik itt meg, aki önmagát és világát születésétől a haláláig - így vagy úgy, de - megérti, értelmezi. A hermeneutika a társadalmi együttlét, a közösségi lét számára is fontos tanulságokat rejt magában, s nem lebecsülendő politikai jelentőséggel rendelkezik.
Jelen tanulmánygyűjtemény a szerző javarészt két évtized alatt született - itthon és külföldön megjelent - hermeneutikai írásaiból közöl válogatást. A gyűjtemény ezen negyedik és utolsó kötete a XIX-XX. század filozófiatörténetének csomópontjaira és kiemelkedő szerzőire (német idealizmus, Kierkegaard, Nietzsche, Lukács) vonatkozó - hermeneutikai eszközöket és belátásokat mozgósító - vizsgálódásokat tartalmaz, melyek kitérnek filozófia és korkritika, filozófia és jelenkor kapcsolatainak kérdéseire is.