1944. október 7-én felkelés tört ki a megsemmisítő táborban, és a Sonderkommando tagjai vettek részt benne.
A reménytelen hősiességnek ezt a megnyilvánulását még soha nem dolgozták fel. Ezt a hiányt pótolja Gideon Greif professzor (Könnyek nélkül sírtunk), az auschwitzi Sonderkommando kutatója.
Attól kezdve, hogy létrehozták az auschwitzi lágert, amely eredetileg nem megsemmisítő, hanem fogolytábor volt, jó néhány sikeres szökést végrehajtottak az ott raboskodók. Auschwitz II-nek, azaz Birkenaunak viszont csak egy célja volt: a zsidók minél gyorsabb és hatékonyabb megsemmisítése. Innen soha senki nem tudott megszökni, pedig sokan próbálkoztak vele.
Résztvevők és szemtanúk vallomásai és különböző, köztük német feljegyzések világítják meg, hogyan léptek kapcsolatba a két külön táborban őrzött foglyok, hogyan vitatták meg és halasztották el többször a felkelést, főleg az Auschwitz I foglyai hatására, és hogy milyen szerepet játszottak az Union Gyárban dolgozó fiatal nők. Megtudjuk, kik vettek részt a felkelésben, hogyan végeztek velük a németek, és milyen következményekkel járt az akció.
Egyetlen dolog nem fog már soha kiderülni, és elképzelni is alig tudjuk, hiába olvassuk el Gideon Greif könyveit vagy nézzük meg a Saul fiá-t, Jeles László Oscar-díjas filmjét: hogy az agyonhajszolt, lelkileg megtört, reménytelen helyzetben levő rabok honnan vették a bátorságot, hogy szervezkedjenek, fellázadjanak és harcoljanak.