Európa geopolitikai helyzete teljesen átalakult. A hidegháború során, 1973-ban és 1981-ben tett két látogatásom közt folyamatosan fönnállt a két tömb, a „szabad világ” és a kommunista blokk uralma: az előzőt az Egyesült Államok által nyújtott biztonsági ernyő védelmezte, míg a másodikat a Szovjetunió pajzsa. Pilsudski – szükség által diktált – Intermarium-terve akkoriban teljesen feledésbe merült, manapság azonban újra időszerűvé vált, különösen miután Oroszország a posztkommunista káoszból kievickélve egyre fenyegetőbb neo-autoritárius rendszerre váltott, Németország pedig gazdasági hegemóniára tett szert a régióban. Az Egyesült Államok ezenközben némileg kevésbé fontos szerepet játszik Európában, mint korábban, a hidegháború idején, részben azért, mert figyelmét elvonják a közel-keleti és a csendes-óceáni válságövezetek. (…)
A földrajz… mint mindenkor, ma is nyomasztóan meghatározó. Hadd ismételjem el: A Varsói Szerződés hiába halott, Oroszország továbbra is nagy, illiberális, ráadásul szomszédos hatalom. Ukrajna létfontosságú Oroszország számára, Romániának és Moldovának pedig együtt hosszabb a közös határa Ukrajnával, mint Lengyelországnak, ráadásul Románia a Fekete-tenger és a Földközi-tenger közt éppen útban fekszik – ha invázióról lenne szó.