A szegény szabólegény, vagy a legkisebb testvér, akitől senki sem vár semmit, és akit a nagyok kinevetnek, egyszer csak átbucskázik a fején, és többé nem az, "aki". Délceg, ifjú herceg áll előttünk, aranyos ruhában, csillogó fegyverekkel. Ki ez az ifjú herceg? A szegény szabólegény, a kicsúfolt, legkisebb testvér. Pontosabban szólva, aki előttünk áll, az egyszerre az ifjú herceg és a szegény szabólegény. Ez az átbucskázás, ez az átmenet minden bizonnyal csoda: áttöretnek egy már "elkészült" és rendezett, magától értődő világ síkjai és határai, melyben minden és mindenki az, "ami". Ám az átbucskázás során felnyíló rés kijelöli a hátunk mögött elkészült struktúrában az újjászületés helyét. A kötet Machiavelliről és Carl Schmittről, a keresztény eszkatológiáról és az individualizmus-kommunitarizmus vitáról szóló írásait ez a kérdéskör fűzi egybe.