Marion személyes hangú és megvilágító könyve olyan témát vizsgál, amelynek kutatására a filozófusok rejtélyes módon igen ritkán vállalkoznak. A léttel – mondja Marion – először nem a descartes-i kétely pillanatában, hanem akkor szembesülünk, amikor először tapasztaljuk meg a szeretetet. A descartes-i „gondolkodom, tehát vagyok” gondolatát Marion nem egyszerűen üresnek tartja, hanem annál sokkal rosszabbnak. Csak a szeretet tapasztalata révén győződhetünk meg a saját létünkről. Ez a filozófiai fundamentum nyújt alapot Marion számos elemzéséhez a szeretet és a szerelem különböző változatainak, formáinak és megtestesüléseinek, az öngyűlölet, a testi élvezet, a hazugság és a perverzió, a gyermeknemzés és az istenszeretet különböző jelenségeinek mélyreható elemzéséhez. Mindeközben Marion annak a megdöbbentő belátásának ad hangot, hogy minden erotikus jelenség – a pornográfiától és a fetisizmuson keresztül a szentimentalizmusig – a szeretet tapasztalatán alapszik, nem pedig az egón.