"A macska karmol, a kutya ugat, az ember öl." Az emberek a világ kezdetétől fogva mindig is lehetségesnek tartották, hogy megöljenek más embereket. Az erőszak gyilkos potenciájával a 20. század jelképévé vált. Háborús konfliktusokban soha korábban annyi embert nem öltek vagy kínoztak meg, soha annyi embert nem űztek el otthonából, mint az elmúlt évszázadban. És soha korábban nem fordult elő, hogy az államok ilyen gátlástalanul és kíméletlenül éltek volna erőszakfölényükkel. Ideológiai programok nevében és megbízásából emberek millióit semmisítették meg módszeresen, hurcolták táborokba és kényszerítették rabszolgamunkára.
Az erőszak korlátozása azonban az erőszak és az ellenerőszak ördögi köre.
Az erőszak jelenségére adott minden magyarázatban ott rejlik a vágy, hogy a vizsgált jelenség egyszer majd véget ér: az erőszak eltűnik, mihelyt az emberek olyan körülményeket találnak, amelyek megengedik nekik, hogy ne legyenek kegyetlenek - sugallják könyveikben jelentős társadalomtudósok.
Az erőszak azonban mindenki számára rendelkezésre álló, kézre eső, és ennélfogva vonzó lehetőség, nem "üzemi baleset" és a legkevésbé sem szélsőséges jelenség - véli Jörg Baberowski.
Ahhoz, hogy megtudjuk, valójában mi is történik körülöttünk, amikor az emberek egymásnak esnek és az erőszak eszközéhez nyúlnak, arra a kérdésre kell megtalálnunk a választ, hogy mi mozgatja őket, amikor korlátokat és határokat átlépve megsebeznek vagy akár meg is ölnek másokat.
Jörg Baberowski, a berlini Humboldt Egyetem történészprofesszora korábbi, magyarul is megjelent, Felperzselt föld című könyvében Sztálin erőszakuralma kapcsán foglalkozott az erőszak jelenségével. Új, nagy szakmai és közönségsikert aratott írásában a történelemből ismert példák és a témába vágó historiográfiai megközelítések bemutatásával tárja elénk - kritikusai szerint olykor provokatív - nézeteit az erőszak mibenlétéről és természetéről.