Autentikus erdélyi ételek, klasszikus elkészítési módok praktikus tanácsokkal
A mintegy 200 ételreceptet ismertető szakácskönyv az ínycsiklandó erdélyi ízek világát varázsolja a konyhánkba. A könyvből megismerhetjük a hagyományos erdélyi ételkészítési módokat, a nyárson és roston sütés, valamint a bográcsban főzés fortélyait. A méltán híres tárkonyos levestől a padlizsánkrémen át az ordás palacsintáig a legváltozatosabb erdélyi finomságokkal, húsos és zöldséges különlegességekkel, egytálasokkal, klasszikus édességekkel gazdagíthatjuk a vasárnapi ebédek vagy a hétköznapi vacsorák választékát.

A székely–csángó származású szerző több évtizedes gyűjtőmunkája eredményeképpen született meg e kulináris élvezeteket ígérő kötet. A székelyhídi tanárember az Erdélyi-szigethegységben, Székelyföldön, a Keleti- és Déli-Kárpátokban tett barangolásai során a táj szépsége mellett a „gyomorészeti” örömökben is nagy kedvét lelte. Mindig kereste a helyi ételeket és jellegzetes recepteket, így ismerte meg az erdélyi székely, magyar, csángó, román, valamint a partiumi, érmelléki magyar zamatokat. Kovásznai születésű székely feleségével, népes rokonságával nemcsak családi receptgyűjteménnyé rendezték az emberöltőnyi gyűjtés anyagát, hanem valamennyiünk gyönyörűségére – no meg jóltartásunk végett – kötetté állították össze.

A szerző, Bordás Mihály magáról:
1940. szeptember 23-án születtem Bukarestben, de a történelem szele 1941-ben Nagyváradra sodorta a családot. Apám szepsiszentgyörgyi székely, anyám bukaresti születésű hétfalusi csángó család sarja.
Nagyváradon, a Klasszikus Magyar Vegyes Líceumban végeztem a középiskolát 1957-ben, majd 1962-ben a Kolozsvári Egyetem biológia szakát. Az egyetem után a Bihar megyei Székelyhídra kerültem, ahol 1962-től 2000-ig tanítottam a helyi középiskolában (ma Petőfi Sándor Líceum). Közben 1974 és 1988 között az iskola igazgatója voltam.
Hosszú tanári pályafutásom alatt nagy figyelmet fordítottam az iskolai kirándulások szervezésére, akár évente többször is. „Ismerjük megy hegyeinket” jelszóval sátortáborozásokat, túrákat szerveztünk az erdélyi Sziget-hegységbe, a Keleti-Kárpátokba, Székelyföldre és természetesen a Déli-Kárpátokba is. Mindenütt kerestem a helyi ételeket és recepteket, így ismertem meg az erdélyi székely, magyar, csángó, román és partiumi, érmelléki magyar ízeket és zamatokat. Ebben a gyűjtésben nagy segítségemre volt feleségem, rén, aki kovásznai születésű székely lány. A sátrak között az esti tábortűznél a nevelői beszélgetések és nótázás mellett mindig fontos szerepet kapott a szabad tűzön főzés.
Az erdélyi ízeket megörökítő könyvem e kirándulások, gyűjtőutak és főzőcskézések eredményeként született meg.
A szerző a könyv kiadása előtt néhány héttel, drámai hirtelenséggel hunyt el.
(Utószó:)
Ezt a könyvet az élet írta. Hosszú évek alatt összegyűlt és kipróbált, továbbcsiszolt és megőrzött receptek gyűjteménye ez. Olyan recepteké, amelyek számos erdélyi úton, hegyi túrán vagy a családtól és ismerősöktől gyűltek össze. Olyanoké, amelyek hosszú évekig érlelődtek, sárgultak a sebtében kitépett noteszlapon vagy szalvétán, mielőtt kiérdemelték volna, hogy végleg bekerüljenek a gyűjteménybe.
A kötet alapján megfőzhető-süthető finomságok nem igénylik a mesterszakács fokozatot, így akár a kezdő háziasszonyok, a főzéshez kedvet érző legényemberek is meglepetéseket tudnak okozni a szeretteiknek.
Benke Ilonka erdélyi háziasszony szavaival élve: „Mivel alapjában véve azon fordul meg a családok jóléte és egészsége, hogy a napi eledel miként van összeválogatva és megkészítve, a jó szakácskönyvnek hivatása van." Kívánjuk hogy ez a könyv is betöltse a maga hivatását!