Jacques Mehler és Emmanuel Dupoux munkája az emberi gondolkodás fejlődésének egy sajátos szakaszát vizsgálja: arra a kérdésre keres választ, mi történik az emberi lény életének abban a korszakában, amikor gondolkodása látszólag még nem bontakozott ki. Könyvükben a szerzők az észlelés és a gondolkodás nagyobb területei (téri gondolkodás, a tárgyak felismerése, hallás, nyelvi képességek, a fajtársakhoz való viszony, társas viselkedés stb.) szerint tekintik át és rendszerezik az elmúlt ötven év fejlődéslélektanának legfontosabb eredményeit, legmeghatározóbb kísérleteit. A könyv az eredményekből levont tanulságok összegzése mellett a kísérletes fejlődéslélektan mint tudományterület ismeretelméleti és módszertani kérdéseire is kitér.