Huszonöt éve élek Budán. Lassú folyamat volt az, ahogyan egy pesti emberből fokozatosan kialakul az a budai polgár, aki most vagyok. Máraitól megtudtuk, hogy Budán lakni világnézet, és most Pest az a hely, ahová kirándulni járok. Ott már egy kicsit úgy érzem magam, mintha külföldön lennék, és csodálkozva szemlélem a város nyüzsgését, furcsa, nagy épületeit, zajos utcáit.
 Sokáig azt hittem, hogy már ismerem Budát. Aztán találkoztam Verrasztó Gábor könyveivel, elolvastam számos fejezetet a Budai históriákból, és csodálkozva, elismeréssel állapítottam meg, hogy ez az ember Buda jó ismerője, valóságos krónikása.
 Ez az új könyve is ilyen. Színes, változatos és élvezetes az a kép, amely a budai titkokról kialakul az olvasóban. Hogyan tükrözik az épületek a politikai változásokat? Milyen sorsa lehet egy palotának? Még egy ház is áldozhatja az életét egy török szerzetes sírjának megóvásáért! Milyen szerelmek szövődtek, milyen álmokat álmodtak, kik éltek és haltak a budai házakban?
 A könyvben szereplő írások egy-egy mozaikot jelentenek. Ezekből áll össze mindaz, amit így nevezünk: Buda története. Vagy így: az életünk. Őszintén csodálom szerzőjüket: a szívével lát. És ami a leendő olvasókat illeti: ezt ők is megtanulhatják.