Az 1526. évi mohácsi csata ötszázadik évfordulójának közeledtével számos szakember kapcsolódott be a kutatásokba, amelyeknek az a célja, hogy a lehető legtöbbet megtudjunk a magyar történelem egyik leginkább sorsfordító eseményéről. A különböző kutatóhelyeket képviselő irodalmárok, művészettörténészek, régészek, antropológusok, geográfusok, hadtörténészek és régészek egyaránt szívügyüknek tekintik ezt a témát, így nekik köszönhető, hogy megjelenhetett ez a kötet.
A könyv címe egyszerre szimbolikus és rendkívül találó. Szimbolikus, mert a mohácsi csata megannyi maradványa hosszú időre elsüllyedt a közösségi emlékezetben, és ezeknek csak egy szűk részét vetette fel újra és újra aktualizálva az irodalom, a különféle művészetek és a tudomány. Miközben a csata magyarázata a magyar nemzeti emlékezet egyre nagyobb részét kitöltötte, úgy távolodott el eredeti jelentésétől és alakult át a magyar sors szomorú mementójává, amelyből minden kudarcunk értelmezhetővé vált. Ennek köszönhetően Mohács ma együtt szerepel Világossal, Trianonnal és a pesti srácok által rótt fővárosi utcákkal. A kötet tanulmányai azonban e rárakódott emlékezeti réteget elhordva igyekeznek szólni az 1526. évi eseményekről.
A címválasztás mindamellett más szempontból is értelmezhető. A kötet elején két olyan régészeti tanulmány szerepel, amelyek a III. számú tömegsír elmúlt években történő feltárásának tapasztalatait összegzik. Ezt három antropológiai elemzés követi a tömegsírban talált áldozatokról, majd egy történeti szöveg következik ennek korabeli forrásairól. Vagyis itt szerepel először a legújabb feltárások komplex összefoglalása. Ezt a blokkot nyolc olyan tanulmány követi, amelyek a csataterek örökségvédelméről, valamint a csata eseményeihez köthető új történeti eredményekről szólnak, így levéltári források, eredeti meglátások mentén szövik tovább az eddigi historiográfiai kánont. Ugyanez elmondható a három geográfiai tanulmányról is, amelyek a tájrekonstrukcióhoz tesznek hozzá olyan adatokat és megfigyeléseket, amelyek eddig esetleg kívül estek a kutatások látókörén. Végül, de nem utolsósorban egy irodalomtörténeti és egy művészettörténeti tanulmány foglalja keretbe ezeket az új eredményeket. A tudományos kutatások tehát zajlanak, és ezeknek köszönhetően a csata ezidáig mélyben lapuló emlékei ismét napvilágra kerültek.