Az egyik legolvasottabb magyar író-humorista-kabarészerző Rejtő Jenő (1905-1943) életéről és munkásságáról átfogó igénnyel készült kötettanulmányok, szövegközlések (levelezés, újságcikk, versek stb.),képmelléklet és bibliográfiák révén viszi közelebb olvasóihoz a magyarponyva legkedveltebb művelőjét. A számos ismeretlen kisebb terjedelmű Rejtő-textust, levéltári dokumentumot, sajtómegjelenést és fotót tartalmazó emlékkötet egyik legnagyobb szenzációja a hagyatékból előkerült és most először publikált "Konzílium az őserdőben" címűkisregény. "A rettenetes, kegyetlen és hatalmas (részeges) Morbitcer kunyhója ott állt egy dombon az Ubue folyó mellett. Először benéztek az ajtón. A ,,lámpa" nevű napkivonat meghalt vagy gyengélkedett, mert alig volt némi világosság a kunyhóban, de azért így is jól látszott, hogy a Hatalmas és Rettenetes Morbitcer már részeg. Van neki egy asztala, amiről a néger boj [!] már mesélte nekik, hogy a fehérek ezt ,,íróasztalnak" hívják, ennél esznek és káromkodnak. Ezen van a fatölcsér, amit a bennszülöttek mellének támaszt és titokban kihallgatja, hogy mit beszélgetnek egymással a szerveik. Sőt egyszer Viharláb tüdejének súgott is valamit a tölcséren át és azóta mintha megátkozták volna, ez nem tud lopni. Az erdő valamennyi bennszülött varázslója hiába kezeli. {A baj gyógyíthatatlan. Hála Balongának, nem fertőző. Volt neki olyan is, hogy hosszú, puha csövön, két füléből lógott le egy kis doboz, de ennek vége, mert egy beteg a ,,gumi" nevű nyalánkságot elfogyasztotta az eszközből. Van neki két fonott széke, ami azért kell, hogy tudja a lefekvés idejét. Ha olyan részeg, hogy innen leesik, akkor már fekve marad. A boj [!]mesélte, hogy régebben egy óra nevű varázslatot használtak, de ez pontosabb módszer és megbízhatóbb az idő mérésére."