Girolamo Cardano (1501-1576) a reneszánsz legsokoldalúbb alkotói közé tartozik. Róla nevezték el az általa feltalált kardántengelyt, ő találta föl a harmadfokú egyenletet, a valószínűségszámítást és a prímszámok terén is felfedezéseket tett. Emellett számos, évszázadokig használt orvosság feltalálójaként és kiemelkedően sikeres diagnosztaként is ismert volt, filozófusként pedig olyan eredeti nézeteket vallott, hogy a pápa, a biztonság kedvéért, élete végéig házi őrizetben tartotta Rómában. Önéletrajza az egyik legszórakoztatóbb, legvarázslatosabb autobiográfia, amit valaha is írtak: őszintesége, lélektani mélységei, a benne elbeszélt elképesztő történetek, meghökkentő elméletek sora, és a 16. századi mindennapi életet bemutató korrajza is egyedülállóvá teszi. A kissé már szenilis, mélyen babonás, de kétség kívül zseniális szerző leginkább szeretetreméltó szörnyetegként jellemezhető, elbeszélése ezért néha megható, néha pedig kifejezetten mulatságos. Az eredetileg latin nyelvű önéletrajznak ez az első magyar fordítása, eddig egy 19. század eleji olasz, és egy-egy 20. századi angol és német fordítása született csupán.