Hatágú a sárga csillag, a közepéről görnyedt, púpos, idegen nyelvű felirat vigyorog.
Josef Roubíèek kabátjára ölti a csillag ágait, és bal oldalon, pontosan a szíve fölött
hordja, egy centivel se lejjebb vagy följebb. Erre szigorú előírások vonatkoznak.
Próbálja megszokni, hogy viszonylag szabályosan verő szíve fölött ezzel a jelvénnyel jár-kel-oson Prága utcáin. Mert villamosra többé nem szállhat.
Egyedül marad az emberek között, egyes-egyedül, mert mindenki kitér az útjából.
Többé nem tartozik senkihez.
Mindennap új szabályok lépnek életbe, és új deportálási listák készülnek.
Képzeletben leveleket fogalmaz hajdani kedveséhez, aki még időben elmenekül a
városból, később, amikor már alig emlékszik rá, egy mellé szegődött macskához beszél.
Regisztrálja az élet apró-cseprő dolgait, így nem veszti el kapcsolatát a valósággal. Az életével. És így menekül meg.