Mi tehát a megoldás? Az, hogy teljes egészében hagyjunk fel önmagunk megítélésével és kiértékelésével. Az, hogy ne próbáljuk többé „jónak” vagy „rossznak ” bélyegezni magunkat, hanem egyszerűen, tiszta szívvel fogadjuk el önmagunkat. Bánjunk magunkkal ugyanazzal a kedvességgel, törődéssel és együttérzéssel, ahogy azt egy jó baráttal tennénk… (részlet a könyvből)

A magas önbecsülés hajszolása mára szinte vallássá vált – mégpedig a zsarnoki fajtából. Versengésközpontú kultúránk azt sugallja, hogy csak akkor érezhetjük jól magunkat, ha átlag feletti teljesítményt nyújtunk. Ráadásul mindig akad valaki, aki nálunk is vonzóbb, sikeresebb vagy éppen intelligensebb. Viszont egyre több kutatás eredménye támasztja alá, hogy a hibáik és tökéletlenségeik iránt együttérzést mutató emberek jobban érzik magukat azoknál, akik állandóan ítéletet mondanak önmagukról. Ha önmagunk számára ugyanazt a gondoskodó támogatást tudjuk nyújtani, mint amit például a legjobb barátunknak, akkor a biztonság és önmagunk értékességének érzése tartóssá válhat, még nehéz élethelyzetekben is.
A neves amerikai pszichológus, Kristin Neff számos kutatási eredményt, önállóan is végezhető gyakorlatot és személyes történetet felvonultató műve a témát nagyon alaposan körbejárva vezeti rá az olvasót arra, hogy az állandó kritizálás helyett megtanuljon kedves lenni önmagához.