Hetvenes-nyolcvanas évek: a szerző és nemzedékének ifjúsága. Hogy milyen volt? Természetesen egyszeri, megismételhetetlen és szép, álom és valóság. S főként: mozi, zene és szerelem. Ez a három cselekménnyé, életté elevenedő fogalom kapcsolja egységbe Kelecsényi László kispróza-kötetét, hogy a műfaj számos formáját hasznosítva a szereplők elbújva vagy ismét előbukkanva keressék egymást és önmagukat. S mindezt abban a társadalmi-politikai közegben, melynek árnyéka igazán csak visszatekintve homályosítja el az akkor történteket. Szétszóródott a baráti kör, eltűntek a mozik, a kispiszkosok. Vajon csak azok? „Be lettünk csapva alaposan. Tudtuk ezt, de hagytuk, titokban még élveztük is talán.” Mert „a történelem mégis ott terpeszkedett a piacon, s mint egy hatalmas, ormótlan bakancs, belegyalogolt a lelkünkbe.