Luis Alejandro Velasco haditengerészként szolgált a kolumbiai flotta Caldas nevű rombolóján, és éppen hazai kikötő felé hajózott, amikor 1955. február 28-án nyolc társával együtt a fedélzetről a Karib-tengerbe sodródott. Hajójuk nem állt meg menteni, hanem továbbhaladt. Nem sokkal később aztán nagy erőkkel megkezdődött az eltűntek felkutatása, de négy eredménytelen nap elteltével abbahagyták a további keresést.

A mentőcsónakot, amiben az egyetlen túlélő haldoklott, a szelek és az áramlatok tíz nappal a baleset után Kolumbia partjaira sodorták. Velascot a diktatúra hősnek kiáltotta ki, s felépülése után kitüntették. A hivatalos ünnepléssorozat végeztével megkereste azt az újságot, ahol Márquez akkoriban dolgozott – és elmesélte az igazságot.

Velasco beszámolója egyszerre nyugodt és felkavaró. Mi, akik a végtelen víztől biztos távolban élünk, nehezen tudjuk felfogni azt a magányt, ami a tenger közepén körbeveszi az embert. A történet hiteles beszámoló arról, miként képes valaki életben maradni segítség – és a modern túlélési technikák ismerete – nélkül, felülemelkedve szenvedésein és csalódásain, megőrizve tiszta elméjét egészen a megmenekülésig.

Külön erénye a könyvnek, hogy az elején található bevezetőből részletesen megismerhetjük keletkezésének történetét és politikai következményeit, amely egyébként jól jellemzi a diktatúrák természetét.