A kötet írásai négy blokkra oszthatók. Kettő ezek közül klasszikus értelemben vett kritikákat, tehát bírálatokat tartalmaz az utóbbi években megjelent jelentős magyar irodalmi művekről és irodalomtudományi tárgyú könyvekről. E bírálatok – a ma uralkodó divattól eltérően – határozott értékhangsúlyokkal tagolják a közelmúlt irodalmáról alakuló képet. Kiemelik az igazán jelentős műveket, jelzik a pálya megtorpanását, kertelés nélkül jelzik a kudarcokat. A második kritikai blokk tematikus, az 56 évfordulója körül megjelent, „ötvenhatos” tematikájú műveket veszi sorra. Itt is határozottak az értékhangsúlyok. Két írás foglalkozik az évforduló valóban legjelentősebb és legeredetibb alkotásával, a Térey–Papp szerzőpáros drámájával (az egyik a drámát mint irodalmi művet, a másik a Katona József Színház előadását elemzi). Egy kritika átfogó képet ad az 56-os tematikájú magyar filmekről, egy esszé pedig a központi 56-os emlékmű terve körül kialakult vita kapcsán emlékezet, politika és művészet viszonyát elemzi.
A méltatások kategóriájába sorolt művek két blokkot alkotnak. Az első két kasszikus művet közelít meg friss szempontokkal, a rájuk rakódott kliséket félretolva: a magyar irodalmi kánon csúcsán elhelyezett János vitézt, és Wistan Hugh Auden egyik nevezetes versét. A második blokkot formailag köszöntők és irodalmi nekrológok alkotják. Ezek, a műfaj kiiktathatatlan alkalmisága dacára, valóban kritikai aktusok, amennyiben arra vállalkoznak, hogy egy-egy fordulóponthoz érkezett vagy frissen lezárult életművet elhelyezzenek a kor és a kortárs irodalom kontextusában.