Ha igaz, hogy a hermeneutika véget ér az önmegértésben, oly módon kell igazolnia ezen kijelentés szubjektivizmusát, hogy kimondja: önmagunk megértése szöveg előtt való megértés. Ennek megfelelően valamely szempont elsajátítása egyben egy másik szempont elsajátításának a megtagadása. Az elsajátítás annyit tesz, hogy az, ami idegen sajáttá válik. Az elsajátítás nyilván a szöveg dolga. Ám a szöveg dolga csak úgy válik sajátommá, hogy ha önmagam elsajátítását megtagadom: így engedem létezni a szöveg dolgát. Tehát önmagam énségét és maga felett gyakorolt úrvoltát felcserélem a magasággal, a szöveg követésével. Paul Ricœur: Fenomenológia és hermeneutika

Minden dolgot cselekedet közben látni annyi-e tehát, mint természetes virágzásként látni?... Ám akkor a cselekedet jelölése nem jelentené-e a lehetőség ábrázolását is abban az átfogó értelemben, amely minden mozgás és nyugalom megalkotására vonatkozik? A költő az volna-e tehát, aki a lehetőséget cselekedetként és a cselekedetet lehetőségként fogja fel? Aki befejezettnek és beteljesedettnek látja azt, ami kialakulóban van és éppen létrejön, aki minden elért formában az újdonság ígéretét veszi észre?
Paul Ricœur: Az élő metafora
A diszkurzív megközelítés homlokterében az irodalmi jelenség áll, különös tekintettel az emberi szómű – a megnyilatkozás, a dialógus, a név, a jel-, a trópus- és történetképzés – poiésziszének vizsgálatára. A prózanyelvi és versnyelvi alkotás diszkurzív vetületében a szó megjelenésmódjait eseményként taglalhatjuk, mely a cselekvés világában fogan meg és a szövegben, azaz a kulturális emlékezet közegében teljesedik ki, ahol ez a saját jövője felé „kizökkent” tapasztalati világ minden elemében saját jelentésre tesz szert. Ám sorozatunk neve a tárgyi utaláson túl más értelmet is magában foglal, amennyiben szerzőink egy bizonyos költészettani dialektus kimunkálását és meghonosítását is feladatuknak tekintik. Ennyiben a Diszkurzívák megnevezés az interpretáció szolgálatába állított beszédmód sajátosságát emeli ki. S végül elgondolható emblémánk utalásiránya úgy is, mint párbeszédre invitáló jelzés mindazok számára, akik a köteteinkben felvetett kutatási irányok s a megoldási javaslatok kifejtésében megszólaló beszédmód és szellemiség iránt érdeklődnek. A szerzők és szerkesztők egyaránt feladatuknak tekintik a magyar- és a világirodalom eminens alkotásainak újraértelmezését a diszkurzív poétika által kínált megközelítés jegyében; keresik az együttgondolkodás lehetőségeit a magyar filológia és a modern filológiák között. Miként azt is, hogy a hazai tudományosságban kevésbé ismert irodalom- és kultúraelméleti értekezéseket magyar nyelven hozzáférhetővé tegyék.