Mi lehet romantikusabb annál, mint amikor két szerelmes szorosan összesimul, mélyen egymás szemébe néz, és – mintegy az idilli pillanat betetőzéseként – ajkuk szenvedélyes csókban forr össze? Vajon a csók az emberi természet része, az udvarlás elválaszthatatlan, ösztönös kísérőjelensége? Akárcsak a nyálképződés az emésztésnek?

Marcel Danesi, a Torontói Egyetem világhírű professzora szerint a középkori irodalomban megjelenő és a korlátokat nem ismerő szerelem jelképévé váló érzelmes csók a populáris kultúra megszületését jelzi. Bár a csók iránti vágy nincs benne a génjeinkben, az idők során alapvetően kavarta fel a szerelem hagyományát, és a párválasztást egyéni döntéssé tette. Mára pedig már nem kétséges, hogy „a csók édesebb a bornál”, és nélküle a világ értelmetlen.