Manapság is erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen volt a katolikus egyház helyzete Magyarországon az államszocializmus évtizedeiben. A kiindulópontjuk szerint is
markánsan eltérő közelítések leginkább egymásnak feleselnek.

Ellenállás és/vagy megalkuvás?Ellehetetlenítés és/vagy rendszerbe kényszerítés? Hogyan maradt meg az egyház, ha az ateista ideológiai—politikai pártakarat — úgymond — halálra szánta? Milyen mértékben jelentett akadályt az egyház felszámolásában annak évezredes társadalom beágyazottsága? Az önmagát mindenhatónak gondoló kommunista pártegyeduralom mondott csődöt? Kezdettől több szálon futott az ellehetetlenítési törekvés, vagy — be nem vallható — időközbeni kudarcok miatt vált taktikusabbá, differenciáltabbá az egyház(ellenes) politika?
Miért és hogyan változtatott módszerén a politikai rendőrség (ÁVH) — már az ötvenes évek közepén — midőn a feloszlatott magyar rendek egyikével hallgatólagos konkordátumot kötve — mintegy tudomásul vette annak kulisszák mögötti fennmaradását? Hogyan használta a magyar
hírszerzés fedőszerveként az Állami Egyházügyi Hivatalt? Miként lett a magyar titkosszolgálatok egyik exponált római bázisa a Pápai Magyar Intézet? Számba vehetők-e egyáltalán az egyházi ügynökfoglalkoztatás — és a hálózati személyek tényleges működésének — formaváltozatai?
A kommunista rendszer—kelepcében — a Csapdában — valós dilemmák, választási kényszerek sora követte egymást majdhogynem naponta. Az egyéni sorsválasztások és a tradíciókhoz kötött intézményi reagálások nehézkedési erejének kusza egyvelege mellett Róma, Budapest és Moszkva — többnyire rejtőzködő — politikai kombinációi együttesen formálták a magyar katolikus egyház státusát, arculatát. A kötet tanulmányai ezeket a kérdéseket elsősorban a magyarországi pártállam és a magyar katolikus egyház közötti párviadal tükrében vizsgálják. Eközben tárul fel több olyan mozzanat arról a világpolitikai sakkjátszmáról is, amit a huszadik század második felében hidegháborúnak hívtak. De meg is állnak az írások a szakmai kompetencia határainál: azt már az olvasó gondolhatja tovább, hogy mi volt — adott esetben — a mártírium hozadéka, és mi volt a túlélés ára. Egy dolog talán kiderül a kötet végére érve: e tárgykörben is tarthatatlanok az egydimenziós közelítésű „egyedül igaz” válaszok.