Hosszú utat tett meg Oroszország a századelőn Raszputyintól Leninig, de talán még ennél is hosszabbat e század végén - a kollektív Raszputyintól a kollektív Putyinig. Hosszabbat, hisz a távolságot ma már nem a történeti időben, hanem a televíziós képidőben - a szem reálidejében - kell mérni. Putyin nem abban különbözik Borisz Jelcintől, hogy sorsszerűség zord pecsétjét viseli homlokán. Ott viselte azt minden valamirevaló orosz uralkodó - cár, főtitkár, elnök - a huszadik században, akár Isten, akár a Párt, akár a Televízió ütötte is rá. Putyin abban más, hogy ő nem a kremli családé, nem az oroszországi oligarcháké, hanem mindenkié. Mindenki Putyinja. Egy és oszthatatlan.