A zongora mellett Bartók Béla (1881-1945) különösen sokat komponált a korszak koncertéletében ugyancsak kiemelkedő szerepet játszó másik szólóhangszerre, a hegedűre. Fiatalkori alkotásaitól eltekintve két hegedű-zongora szonátája (1921, 1922 Arányi Jellynek) és két hegedűrapszódiája (1928, Szigeti Józsefnek, ill. Székely Zoltánnak) mellett két hegedűversenyt is szerzett. A visszavont korai Hegedűverseny (1908, Geyer Stefinek) első tételét is megjelentette Két portréjának első tételeként, húsz évvel később pedig új Hegedűversenyt komponált Székely Zoltán fölkérésére (1937/38). Egyik utolsó befejezett művét, a Szólószonátát Amerikában szintén hegedűre írta Yehudi Menuhin számára (1944). Kora számos nagy hegedűművészével - elsősorban Hubay Jenő híres hegedűiskolájának neveltjeivel - lépett föl rendszeresen koncerteken. Közéjük tartozott Waldbauer Imre is, aki ugyanakkor Bartók zenetörténetileg kiemelkedő jelentőségű hat vonósnégyesének bemutatásában és korai előadásaiban is kulcsszerepet játszott.A Bartók Archívum időszaki kiállítása elsősorban a gyűjteménybe újabban bekerült értékes dokumentumokat kívánja első ízben a nagyközönség elé tárni. Egyrészt Waldbauer Imre (1892-1952) hagyatékából származó kéziratokat, kottákat, leveleket, melyeket a hegedűművész fia, Waldbauer Iván özvegye és leánya ajándékozott az Archívumnak, másrészt Bartók Székely Zoltánnak (1903-2001) írott leveleit, melyeket a Magyar Állam vásárolt meg és helyezett letétbe a Bartók Archívumban. Az újonnan megismert dokumentumok jelentős mértékben járultak hozzá Bartók hat vonósnégyesének 2022-ben megjelent kritikai közreadásához. Az Archívumban őrzött további dokumentumokkal (kéziratokkal, koncertműsorokkal, levelekkel, fényképekkel, archív hangfelvételekkel) kiegészítve beszélnek az új szerzemények a 20. századi zenetörténet egy máig ható és páratlan nemzetközi kisugárzású fejezetéről, művekről, zeneszerzés és előadó-művészet kapcsolatáról. The composer, pianist and folklorist Béla Bartók (1881-1945)