Akik olvasták - és van-e, aki még nem olvasta, nem ismeri? - Királyhegyi Pál Első kétszáz évem című regényét, sok hasonlóságot fedezhetnek fel ezzel a két amerikai regénnyel. Királyhegyi nagyon sok motívumot átemelt, hol teljesen, hol újraírva kötetünk két történetéből, amikor mindenki Pali bácsija még csak Pali volt, sőt: Paul King, a tehetséges fiatal író.
Az első regény Greenhorn címmel jelent meg az Egyesült Államokban, megelőzve a hazai, magyar nyelvű kiadást. Az amerikai sajtó elragadtatással fogadta a fiatal író alkotását, A New York Times kritikusa például elbűvölőnek nevezte, és így írt róla: "Azoknak az olvasóknak, akik szeretik a fiatalságot, a jóízű sírást és az ellenállhatatlan humort együtt: éppen eleget tud adni ez a könyv."
Ezek a szavak illenének a másik regényre is: a magyar munkások amerikai sorsának ábrázolása egyszerre derűs és drámai.
Egyszóval igazi Királyhegyi.

Az idegen
Idegen városban, idegen házak közt, idegen emberek idegen sodrában idegennek lenni -- egészen különös, torkot szorító érzés, az életre rászakadó magánosság teljes átélése. És ez az érzés, amely szinte kitaszítja az idegent az általános emberi összetartás laza kötelékéből, annál intenzívebb, húsba és lélekbe markolóbb, minél több emléket melenget magában valaki arról az elhagyott tájról, ahol otthon volt kitárt szívével, agyával és mind az öt érzékével....
Valóban -- a téma érdekességén kívül -- a könyv hangját kell megdicsérni, a szerencsés hangot, amelyhez méltón párosul a friss látás, a dolgok egyszerű, szinte puritán szemlélete s az a rokonszenvesen csengő szerénység, amely a regényen az első sortól az utolsóig végighúzódik. Az idegen az amerikai siker után biztosan számíthat a magyar olvasó elismerésére is.
(Magyarország, 1934. május 3.
Bodó Béla)