A legtöbb európai országban, de Angliában és Amerikában kiváltképpen, az 1848–49-es szabadságharc és annak kegyetlen megtorlása nyomán széleskörű és erős rokonszenv alakult ki

Kossuth Lajos és népe iránt. Ez jó ötven éven át fönnmaradt. Az 1867. évi kiegyezés után a brit sajtó és a diplomaták Magyarországot „mintaszerű alkotmányos állam”-nak, az egész Osztrák–

Magyar Monarchiát „stabilizáló és liberalizáló” tényezőnek látták.

A történész, aki 1990-ben a rendszerváltozás külügyminisztere lett, könyvében arra keresi a választ, miért és hogyan vált a magyarok iránt érzett széleskörű rokonszenv előbb kritikává, majd ellenszenvvé. A fordulat egyik oka az 1904-ben kezdődő magyar belpolitikai válság volt, ami párosult a nemzeti kisebbségek igényeinek elutasításával, a „magyarosodás” erőltetésével.

Ezzel egyidőben Európában két szembenálló szövetség jött létre: az angol–francia–orosz antant és a Németország vezette Hármasszövetség, az Osztrák–Magyar Monarchiával és Olaszországgal.

A magyar presztízs megromlásához – újságcikkekkel és könyvekkel – jelentős mértékben hozzájárult a londoni Times bécsi tudósítója, H. W. Steed és a Scotus Viator írói néven ismertté vált skót közíró, R. W. Seton-Watson.

A két szövetségi blokk vetélkedése kényszerpályára vitte a magyar külpolitikát. Ez kedvezett a magyarokat kritizáló, sok esetben súlyosan elfogult írások megjelenéséhez és elfogadásához.

1918 nyarán az antant-kormányok a román, cseh és délszláv propaganda hatására, döntő mértékben pedig abban a reményben, hogy ez meghozza a háborús győzelmet, az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségeinek önálló államiságot és tág határokat ígértek. Az eredmény a Monarchia fölbomlása lett, az ellenséggé vált Magyarország fölött pedig a békekonferencián megszületett az ítélet.

Trianon 100. évfordulóján arra figyelmeztet Jeszenszky Géza könyvének harmadik, bővített kiadása, hogy hová vezetett a magyar presztízs elveszítése.

A könyv angol nyelvű változata / The Hungarian version of the book: https://feketesas.hu/konyv/lost-prestige/