A rendőrség, bár sokan nem így tekintenek rá, maga is élhetővé vagy élhetetlenné teheti a településeket. Az élhető társadalmak egészen másfajta rendőrséget követelnek meg, mint az élhetetlenek. A bezárkózó, széthulló, központilag irányított élhetetlen társadalmak szívesen hivatkoznak a rendre, ami mindig hierarchikus biztonságot eredményez. Egy település azonban csak akkor válhat élhetővé, ha a biztonság mindenkire kiterjed. A rivális politikai és rendészeti koncepciók ellentmondó jövőt kínálnak, ámde a hatalom nem mindegyik alternatívát teszi megvitathatóvá. Ez a tanulmány a rivális koncepciók szembeállításán és az élhetőség szempontjából való értékelésén alapul, nem hagyva kétséget a szerző álláspontja felől. Az ellentétes biztonsági koncepciók más életlehetőséget és más intézményeket eredményeznek. Ugyanilyen ellentéteket figyelhetünk meg az eltérő célokat és érdekeket követő rendészet- és rendpolitikákban is. A rendőrség segítségével végzett politikai tevékenység – vagyis a politikai rendészet – az élhetetlen társadalmak sajátja. A veszély- és félelemgenerálás, az engedelmesség, valamint a delegált erőszak mind azt mutatják, hogy 2010 óta a NER ezt a politikát folytatja. A mindannyiunk számára fontos, ámde nyitott kérdés az: hogyan szabadulhatunk meg ennek a politikának következményeitől, és mi az, amit együtt hozhatunk létre helyette?


Krémer Ferenc (szociológus, történész) az empirikus rendészettudomány magyarországi meghonosítója. Húsz éven át, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalakulásáig a Rendőrtiszti Főiskola tanára volt. Ez a harmadik könyve, amelyben a rendőrség és a demokrácia viszonyát és a magyar rendőrség reformjának akadályait és lehetőségeit vizsgálja.