A harmadik és negyedik kötetben tárgyalt időszakot nem szokás egységes korszaknak tekinteni. A hagyományos kultúrtöténeti, korstílusokon alapuló felosztás alapján a barokk, a (neo)klasszicizmus és a felvilágosodás, valamit a romantika irodalmaként volna azonosítható. Korszakolás helyett ez a két kötet azonban a hagyományos irodalomtörténeti narratívákra adott reflexiókkal szolgál. Mindeközben a kötet szerzői arra törekedtek, hogy a kor irodalma saját történeti közegében jelenjen meg. Ezért ebben a két kötetben az olvasó a kanonikusnak számító írókkal és írásokkal olyan szerzők és művek társaságában találkozik, akik és amelyek korábban kimaradtak az angol irodalomtörténet eddigi hazai feldolgozásaiból, ám a kor angol irodalmában jelentős szerepet játszottak.