Márton László 1992-ben megjelent regénye a magyar regényírás nyolcvanas évekbeli felfutásának betetőzése volt. Nem véletlenül részesült megkülönböztetett kritikai fogadtatásban: Balassa Péter szerkesztésében külön tanulmánykötet jelent meg róla (Üvegezés, JAK / Pesti Szalon, 1994.).
Az új kiadás megteremti annak lehetőségét, hogy a szélesebb olvasóközönség is megismerkedhessen ezzel a meghökkentő művel, mely az eltelt tizenöt év során mit sem vesztett eredetiségéből, frisseségéből, váratlan humorából és metsző szarkazmusából.