A politika visszautasítása maga is politika, mert része a politika jelenségvilágának. Vagyis az apolitikusságnak nemcsak a filozófiai, hanem a politikatudományi megközelítései is példával szolgálnak arra, hogy az apolitikusság mint a politika ellentéte is a politika jelentéstartományán belül marad.
Az extrapolitika és a szuprapolitika egyaránt a politikai tájékozódás és döntéshozás teréből való kiesés állapotára utal. Mint ilyen, se nem prepolitikai, se nem apolitikus vagy antipolitikus, inkább a politikai elszegényedés állapotának nevezhető: a politikai alanyiság mint a társadalomban élő egyének természetes vagyonának hiánya. Mindkettő a politikai szegénység állapota. Megtagadják az egyéntől azt a minimális önkéntességet, amely a magánszférának, a véleménynyilvánításnak és a részvételnek is az alapja. Az extrapolitika és a szuprapolitika politikai szegénység fogalmakkal a politikán kívüliségnek – így magának az apolitizmusnak is – szélesebb spektruma ragadható meg.