Különleges antik szövegtípussal találkozunk ebben a kötetben. Az ókori olvasók gyakran szembesültek értelmezési nehézségekkel a több száz évvel korábbi irodalmi művek esetében, ezért az interpretáció megkönnyítése érdekében egy érdekes szövegmagyarázati módszer jelent meg a rétoriskolákban, a scholion. A görög szó a kéziratok margójára írt magyarázatokra utal. Ezeket összefüggő szövegként kezelve képet kapunk arról, hogyan olvasták az ókoriak a legjobbnak tartott szerzők műveit, milyen hermeneutikai módszerekkel próbálták megoldani a különféle természetű interpretációs kihívásokat. A késő archaikus kori, thébai kardalköltő Pindaros győzelmi ódái kivételesen nehéz szövegeknek számítottak, így jó küzdőteret kínáltak az antik elmeélnek, ezért ezen magyarázatok az átlagosnál hosszabbak és tartalmasabbak. Kiváltképp igaz ez a Pindaros olympiai ódáit kísérő korpuszra. Az ódák prózai fordítása mellett szakszerű jegyzetekkel ellátva a rájuk vonatkozó scholionok olvashatók a könyvben. Az antik irodalom és általában az irodalmi hermeneutika iránt érdeklődő olvasóközönség először kap betekintést az ókori görög irodalomkritika boszorkánykonyhájába a nagy költő életművének egyik jelentős szeletével foglalkozó, reprezentatív scholionanyag segítségével.