"Az ünneplések nem mindig a történeti kutatás legjobb segítői. Az Annales ötvenéves évfordulóján dicsérő kommentárok születtek a folyóirat és a hozzá kötődő iskola sikeréről. A dicshimnuszok – függetlenül komolyságuktól vagy megalapozottságuktól – az Annales elismertségét természetes, sőt elkerülhetetlen beteljesülésnek tartják. Minden úgy ment végbe, mintha a harmincas évek francia történészeinek körében az Annales valamiféle sürgető ismeretelméleti igényt elégített volna ki; mintha a társadalomtudományok összessége csak erre a felhívásra várt volna, hogy megújítsa módszereit és kérdéseit, és az új folyóirat nyomába szegődhessen.

A szükségszerű fejlődésnek ez a visszamenőleg felvázolt képe mindenkit megnyugtat. Megnyugtatja a frissen áttérteket, mert elfeledteti a folyóirattal szembeni kezdeti ellenségességüket – pedig ezt az ellenségességet hosszú ideig a történésztársadalom többsége osztotta. Megnyugtatja az Annales „örököseit” is, akiknek egyenes és megszakítatlan kapcsolódás révén kell folyamatosan igazolniuk örökösödési jogukat.

Kényelmes feladat lenne bemutatni a töréseket és minőségi változásokat az Annales történetében, amelyek lerombolnák a folyamatosság látszatát. Én azonban a folyóirat születésének szeretném szentelni ezt az összefoglalót, megkockáztatva azt a hipotézist, hogy az Annales feltűnése nem volt sem szükségszerű, sem várt. Nekem úgy tűnik, hogy a harmincas évek francia történészeinek nem volt semmiféle különleges elhivatottságuk arra, hogy végrehajtsák azt az elméleti váltást, amit Marc Bloch és Lucien Febvre vetett fel. Semmiféle szükségszerűség nem magyarázza, hogy éppen Franciaországban öltsön formát egy történettudományi megújhodási mozgalom. Végül pedig semmiféle szükségszerűség nem magyarázza, hogy a társadalomtudományok körében a vezető és az egyesítő szerepét éppen a történelemre osszák ki. Éppen ellenkezőleg: történelmi kivétellel állunk szemben.

Az Annales-iskola sorsában nem a történészek körében aratott sikere a legkülönösebb – ami egyébként későn is jött – , hanem az a karizmatikus hatás, amit még Lucien Febvre és Marc Bloch életében más tudományágakra gyakorolt. A társadalomtudományok területén, ahol a határok túlságosan képlékenyek ahhoz, hogy egy új tudományszak ne a többi tudomány tagadásával nyerjen teret, minden tudományos újjászületés karizmáról álmodik. De különböző okok miatt, és különösen azért, mert a társadalomtudományok többsége a történelemtől eltávolodva építette ki elméleti autonómiáját, az Annales kivételével egyetlen történelmi iskola sem valósította meg az álmot."