Thompson vaskos munkája csaknem fél évszázada (1963-ban) jelent meg először, s az elmúlt évtizedek alatt vitathatatlanul a brit társadalomtörténet-írás klasszikus művévé nemesedett. A monográfia - vagy ahogy a szerző megjegyzi: "inkább témájukban érintkező tanulmányok füzére" - 1780-tól 1832-ig között tekinti át az angol munkásosztály kialakulásának folyamatát. Szemügyre veszi az alapokat, a 18. századi népi tradíciót, azokat a szubjektív tapasztalatokat, amelyekre a munkások csoportjai az ipari forradalom alatt tettek szert. Mindezt hallatlan empátiával, amiről a könyv bevezetőjének sokat idézett sorai is tanúskodnak: "Megpróbálom megmenteni az utókor lesajnáló vállveregetésétől a szegény harisnyakészítőt, a luddita posztónyírót, az "ósdi" kézi szövőgépen dolgozó takácsot, az utópista kézművest, de még Joanne Southcott rászedett követőjét is. Lehet, hogy mesterségeik és tradícióik tényleg halódtak. Lehet, hogy gyűlöletük az iparosodás új korszakával szemben maradiság volt. Lehet, hogy kommunisztikus elképzeléseik agyszülemények voltak. Lehet, hogy lázadó összeesküvéseik meggondolatlanok voltak. De ők átélték ezeket a társadalmi nyugtalanságtól terhes időszakokat, mi pedig nem. Törekvéseik a saját tapasztalataik szempontjából érvényesek voltak; ha pedig a történelem áldozatai voltak, akkor - jóllehet saját korukban megbélyegezték őket - áldozatok is maradnak."