Mi van belül, testünk börtönében? A titkok rejtekén. Álmodozol? Miből vannak, és mire jók az álmok? Mitől öntudat a test? Mitől tudja a kezed, amit nem tud a fejed? Hogyan játszunk felnőttként? Csak szerepekben tudunk élni? Miképp születik egy ötlet? Ilyesmikről írok ebben a könyvben. Meg arról, hogyan változik ez a sokrétegű lélek a digitális korban, söpri el álmaid, hoz új gondolatgörgeteget, olykor kínos cselekvésformákat. Nem mesélek el mindent, nem is tudnék –, csak kérdezek, mint egy antropológus. Vagy önmagán kísérletező filozófus.

„Álmodozom. Megy egy film a fejemben, és nincs vége. Nem zavar, sőt feltétele annak, hogy dolgozni tudjak, főképp akkor, ha épp egy érdektelen feladatba süppedek, aminek elviselhetetlensége tart fogva.
A két pálya paralel módon fut egymással: az egyik a napi rutin kikerülhetetlen lépésrendjével, a másik az álmok, remények, fantáziakép belső mozijával, amivel ellensúlyozom a robot frusztrációját.
Ez a belső vetítés elmesélhetetlen, de életben tart: a lélek hátterét ezernyi arabeszkkel átszövő álmaim segítenek át válságokon, pedig csak nappali álmok. A lélek füstje.”