Bálint Péter Alföldi portrék című regényében egy Debrecen környéki, pontosan meg nem nevezett kisváros hetvenes, nyolcvanas évekbeli létvalóságát, a rendszerváltás előtti kaotikus időszakot jeleníti meg. A harminckilenc éves rajztanár-narrátor vagy valamelyik figura egy-egy történetén, "meséjén" keresztül a szerző visszautal a múltra is, a századelőre vagy a háborút követő évtizedekre, amikor a közösség bomlása megkezdődőtt.