A tizenegyedik századi Perzsia északi hegyvidékén áll a bevehetetlen sasfészek, Alamut vára. Innen indítja el szent háborúját a perzsa birodalom ellen a hitében csalódott várúr, Haszan ibn Szabáh. A borotvaéles eszű, hallatlanul művelt filozófust kiválóan képzett harcosok, hitoktatók, tudósok maroknyi csapata segíti. Feladatuk, hogy kéttucatnyi jó képességű, önként jelentkező fiatalembert természettudományra, matematikára, zenére, verstanra, irodalomra tanítsanak. A fiatalok kemény harci kiképzést is kapnak. Minden lépésüket a Koránból vett idézetek irányítják. Ők lesznek majd ibn Szabáh követei, terveinek végrehajtói, mozgalmának terjesztői az iszlám világban. A legkiválóbbakat ibn Szabáh fejedelmien megjutalmazza: már most beléphetnek a paradicsomi kertekbe, melyeket a Korán azoknak a hívőknek ígér, akik a hitükért halnak meg. Ibn Szabáh ismeri a hasis hatását, a vár tövében pedig, egy rejtett és szigorúan őrzött édeni ligetben húrinak öltözött, kitanított, szebbnél szebb lányok fogadják a fiatalembereket. A kiválasztottak ezután mindenre képesek azért, hogy viszontláthassák a paradicsomot. A csoda híre a váron kívül is gyorsan terjed…

Vladimir Bartol szlovén keletkutató 1938-ban írta az Alamut című regényt. A világ csak 2001. szeptember 11-e után figyelt fel könyvére. „Aki meg akarja érteni az al-Kaida-vezér stratégiájának sikerét, annak el kell olvasnia az Alamut-ot”, írja a könyv egyik kritikusa. Bartol színes legendájának minden történelmi vonatkozása a valóságra épül. Haszan ibn Szabáh nevét ma is rettegett tisztelettel ejtik ki Iránban.

A versbetéteket Lator László fordította.